„Azért fontos megismernünk saját nem tudatos tartalmainkat, hogy ne azok vezéreljenek bennünket. Csak ez által tudunk egyre spontánabbul, önazonosabban viselkedni. Csak ennek tudatában tudjuk korábbi sérelmeinket félretenni, hogy ne okozzanak fájdalmat. Csak így juthatunk el odáig, hogy ne vetítsük ki gyökér-problémáinkat tudattalanul másokra, leginkább szeretett partnerünkre. Ha párunk munkahelyi gondjai miatt rosszkedvű, megértéssel tudjuk fogadni, és nem hisszük azt, hogy velünk vagy a kapcsolatunkkal van baja. És még folytathatnánk a példákat. Továbbá azért is fontos önmagunk mélyebb megismerése, mert értelmetlenül pazaroljuk energiánkat, ha kifelé a tökéletesség látszatát tartjuk fenn, miközben állandóan attól félünk, hogy mégis-csak napvilágra kerülnek belső bizonytalanságaink, elfojtott élményeink. Ám minél jobban próbáljuk érzéseinket kemény kontroll alatt tartani (tehát azon dolgozni, hogy senki ne vegye észre, ha például szorongunk vagy bizonytalanság gyötör bennünket), annál nehezebben tudunk nyugodtnak, határozottnak látszani. A legbiztosabb jele annak, hogy félünk saját érzéseinktől, és elhárítjuk magunktól a fejlődés lehetőséget, amikor egy helyzetben társunkat, szüleinket, illetve szűkebb-tágabb kezdjük hibáztatni. Amikor mást hibáztatunk, nemcsak a felelősséget hárítjuk át, hanem a megoldáshoz szükséges aktivitást is blokkoljuk magunkban.”

Forrás: L. Stipkovits Erika - KÖZELEBB EGYMÁSHOZ - 11 tévhit párkapcsolatainkról