“Hasznos a hátra mutogatás, mások hibáztatása helyett rendezni a szüleinkkel való viszonyunkat, ám a megértés, az elfogadás vagy a megbocsátás nem egy pillanat műve. Sok időt kell szánnunk önmagunk és szüleink (gyermekkori és felnőttkori énjének, illetve mint férfiaknak és nőknek) megismerésére ahhoz, hogy feltárhassuk szorongásaink, pszichés problémáink, életvezetési nehézségek okát, és jó eséllyel kezelni is tudjuk azokat. Úgy gondolom, nem a túlzott jóindulat vagy a naivitás mondatja velem, hogy minden szülő szereti a gyermekét, és a legjobbat akarja neki. Arról is meg vagyok győződve, hogy szüleinket tisztelet illeti azért, mert a legfontosabbat, az életet adták nekünk. Hasznos mindezt átgondolni és elfogadni, ha dolgozni szeretnénk szüleinkhez fűződő kapcsolatunkon.”

Forrás: L. Stipkovits Erika -  ÖLELNI ÉS ÖLRE MENNI - Testvérekről, nem csak szülőknek