“Ma már tudjuk, hogy a testvérek meghatározó szerepet töltenek be egymás személyiségfejlődésében. Addig nem tudunk mindent magunkról, a gyermekkorunkról, amíg nem tekintünk a mélyére annak, hogy milyen a kapcsolatunk a testvéreinkkel, vagy éppen milyen hatással van ránk testvérünk hiánya. A kisebbek sok mindent ellesnek a nagyobbaktól, a nagyobbak pedig védelmezik a kisebbeket, s kölcsönösen megtanulnak egy sor dolgot egymástól. Lényeges, hogy hányadik gyerekként születtünk, mekkora közöttünk a korkülönbség, milyen neműek vagyunk... Testvérkapcsolataink megkönnyíthetik, vagy éppen megnehezíthetik a kapcsolatainkat a kortársakkal, később a párunkkal, munkatársainkkal. Megtanítanak arra, hogyan osszunk meg dolgokat a környezetünkkel: figyelmet, elismerést, szeretetet, sőt tárgyakat és tereket is. Elsősorban a testvérünk által tanulhatjuk meg, hogyan kell a velünk egy szinten állókkal együttműködni feladatok elvégzésében, egészséges versenyben, és a társas kompetenciáink fejlődhetnek általa. A jól működő testvéri kapcsolat a későbbi, felnőttkorban fellépő más nehézségek kezelésében javunkra válhat, és hozzájárulhat az általános jóllét érzéséhez is.”

Forrás: L. Stipkovits Erika - ÖLELNI ÉS ÖLRE MENNI - Testvérekről, nem csak szülőknek