A szupervízió elsődleges célja a segítő szakmában dolgozók mentális védelme és szakmai kompetenciájuk fejlesztése. Fókuszában a szakmai személyiség áll, ami azt jelenti, hogy a személyiségfejlesztés a szakmai kontextus keretei között zajlik.

Előfordulhat, hogy segítő helyzetben (fejlesztés során) a személyes érintettségünk, vakfoltjaink miatti bevonódás akadályozza munkánkat, elakadást okoz, így a szupervízió segíti a problémákra való rálátást egy külső szemszögből. A szupervízor reflektív jelenléte, kérdései segítségével a szupervízióban részt vevő képes lesz jobban rálátni önmagára, a saját működésmódjára, fejleszti az önreflexió képességét.

A szupervízió a gyakorlati tapasztalatokból kiinduló és oda-visszacsatoló tanulási folyamat.

Munkamódja az esetmegbeszélés. Mindig egy konkrét esetből, az esethozó által hozott konkrét szituációból indulunk ki. Az eset lehet: én és a kliensem, én és a főnököm, én és a munkatársam, stb. közötti konfliktus, elakadás. A szupervízió témakörébe tartozik az én és a szakmám problematika, tehát a szakmai identitás problémája is. A szupervízióban nem a kliensen van a hangsúly, hanem az esethozón.